Kalandjaim Bristolban

Visszatekintve nehéz elhinni, hogy alig másfél hónap telt el azóta, hogy május végén kiderült mégsem az államvizsgáról és álláskeresésről fog szólni a nyaram. Ez a 6 hét a szervezéssel és a munkával annyira sűrűre és eseménydúsra sikerült, hogy már csak azt vettem észre, hogy a reptéren állok és azt figyelem, hogy melyik kapunál kell becsekkolnom.

Ryan Air kedves meglepetése volt, hogy a szokásos 20 kg helyett csak 15 lehet a nagy táska, a kézi pottyász viszont 10 kg. Na ez nem kevés fejtörést okozott, hogy akkor mit, hova és hogyan rakjunk be, mert a nagy bőrőnd eleve 4 kg. A reptéri csomagmérleg forgalmát elnézve ez nem csak nekünk okozott kisebb logisztikai problémát. Az ötletgazda édesanyja meg gondolom már belehalt a csuklásba...

Még a check-in előtt anyu észrevette, hogy fél órát késni fog a gép, ami tulajdonképpen csak azért volt érdekes, mert az induló kijelzőkre ezt elfelejtették átvezetni és így a gép előbb indult 10 perccel, mint hogy egyáltalán megérkezett volna... :)

Félóra késéssel megúsztuk és végre gépnél voltunk. Kicsit érdekesen nézett ki, hogy ennyi ember hogyan fog beférni egy ekkora gépbe, mint ez (Boing 737-800), de aki sokat tetris-ezett anno, az tudja hogyan lehet ilyen helyzeteket megoldani. Miután nagynehezn leültem konstatáltam, hogy a szendvicsemet sikerült a táskámban felejteni, bár ennek utólag már örültem...

2,5 óra nyomorgás és 5 legörvény után (az egyinél legalább 30 métert süllyedtünk 1-2 mp alatt - legalább történt valami az úton :) ) siikerült egy darabban leszálni. A pilóta ugyanis olyan határozott szándékkal tette le a gépet, mintha az magától nem akarna leszállni. Pattantunk is egyett...

A szokásos tiszteletkör a város felett itt sem maradt el. Bristol gyönyörű a levegőből éjszakai fényben. Gondolom, mert az egyetlen ablak amin kiláthattam volna ekkorra már teljesen bepárásodott... 

Leszállás után egyből belém nyilalt, hogy milyen hideg is az a 15 fok így a 35 után... :) Némi labirintusos útvesztőkön át (nem értem ezt az ide-oda terelgetést miért szeretik annyira az angolok) megérkeztünk az itteni ellenőrzéshez. Érdekes volt a 2 folyosó megnevezése: EU members, UK. Aki nem innen van az ott fog elszáradni a kapuban? :) 

Innetől kezdve teljesen sima volt az út. A váróban egyből megtaláltam a transzferem, aki elvitt a szállásomra. Mivel Google Earth-ön már megnéztem hol fogok lakni, ezért megismertem a környéket és a házat és mutattam neki, hogy ott tegyen ki, megjöttünk. Nem nagyon értette, hogy értette, hogy mit szeretnék, pedig elég jól elmondtam, hogy már megnéztem, tudom hová kell menni, ő nem ott akart kirakni. Végül kiderült, hogy ő más címet tud, mint én. Gyors ellenőrzés és tényleg! Nem 52, hanem 51. Kiváncsi vagyok mit szóltak volna az 52-ben, ha éjjel f2-kor felcsengetem őket és közlöm, hogy akkor most beköltözök... :))))

Végül probléma nélkül bejutottam a szállásra. Rövid ismerkedés következett John-nal, a házigazdával és Arkady-val, a szobatársammal és már csak azt vettem észre, hogy hajnali 3 van. Gyorsan el is mentünk aludni, hogy legyen erőnk a (még hátra lévő) naphoz.

Chapter 0: The Arrival

It was funny to see in Ferihegy T1 (discount aircraft terminal of Budapest), that our plane will late half an hour, but it is only displayed on the arriving table. Other tables showed the original time, therefore you could see that the plane will take off at 22:00 and will arrive at 22:10... :)

Finally around 22:30 we could take off and after 2,5 hours flight and 5 turbulence (one of them caused ca. 30 meter loss from our heights within 1-2 secounds) plane was successfully landed at Bristol. I think it was quite a bit hard landing, but stayed in one piece. 

Bristol is obviously a beautiful city from the air, unfortunatly I missed it because the only window (witch I had a lookout from) was hazy this time. When I was getting out of the plane I really surprised, how cold could be the 15 C, against the 35 C. 

After the check-in I got my baggage and left the airport. Fortunatly I easily found my transfer and in 20 minutes I arrived to my host family. It was quite a good thing that the taxi driver knew the right address. I remembered housenumber 52 instead of 51. It could made a lot of fun, If I would go to the wrong address in the middle of the night... :)

So finally I arrived to the right address and after a short introduction to the host, John and my roommate, Arkady from Russia, we immidetly went sleep to have some energy for the rest of the day.