HTML

Kalandjaim Bristolban

Egy hónapos bristoli nyelvtanfolyamom története.

Friss topikok

Linkblog

2010.07.28. 14:39 Arwald

3. fejezet, melyben próbál belerázódni a mindennapokba

Szerdán az első napon a héten, mikor már 9-re kellett mennünk, annak rendje és módja szerint elkéstünk. A reggeli csúcsforgalomban ugyanis a buszok nem a meghirdetett 25 perces menetidőtartják, hanem 45 percet (igaz, ezt legalább stabilan)... Ebben csak az csempészet némi izgalmat, hogy a suli elég szigorú szabályokat alkalmaz, amiket több féle formában személyesen is megkaptunk (szóban és írásban), valamint minden teremben ki van függesztve. Ezek egyeke, hogy 10 perc késés után már nem engednek be az órára. Szóval kicsit izgultunk, mert futva is negyed órát késtünk...

Legnagyobb meglepetésünkre tanár sehol sem volt, így nyugodtan helyet foglalhattunk. Mikor már fél órája hiányzott a tanár, akkor azért már lementünk megérdeklődni, hogy mégis mi a helyzet. Néhény perc múlva személyesen az igazgatónő jött és tudatta, hogy nagyon sajnálja, de nem tudják elérni Deborah-t, nem tudni mi van vele. A következő óra biztosan meg lesz tartva, az elmaradtat pedig pótolni fogják, de addig szabadok vagyunk. Így kimenten némi reggeliért a Saintbury's-be és visszafelé a cafeteria folyósóján felfedeztem némi friss, forró kávét, mivel senki nem volt, akitől érdeklődni lehetett volna, ezért nemes egyszerűséggel kiszolgáltam megam. :) Mint később kiderült ez a tanároknak van kikészítve... :)

A következő órára már tényleg kaptunk új tanárt, Andy-t és megtudtuk, hogy pénteken lesz az órapótlás. Ok, ezt is letudtuk. Délután végre eljutottam a Primemark-ba, ami nagy csalódás volt, mert kb. semmi megvételre érdemes dolgot nem láttam, így üres kézzel tértem haza, angolozni.

Csütörtökön kiderült, hogy mégsem Andy lett a végleges tanárunk, hanem egy új srác, Chris. Eddig ő tűnik a legjobbnak, szóval nem bántam a cserét. Az egyetlen, amit nem értek, hogy miért kellenek a könyvek, ha nem is használjuk őket, két nap alatt egyiket sem használtuk, pedig hármat is kaptunk...

Délután hosszabb keresgélés után, nagy nehezen sikerült megtalálni a Tourist Information Center-t. Ez elsőre nem hangzik nagy mutatványnak egy olyan városközpontban, ahol minden sarkon van térkép, csak amit a térkép jelöl az mindennek kinéz, csak információs központnak nem. Alaposan körbejárva az épületet végül a közeli múzeum recepciósától kérdeztem meg, hogy merre kéne megtalálnom. Ő készségesen elmagyarázta, hogy egy éve elköltözött... Végül megtaláltam és sikerült normális képeslapot, bélyeget és szolíd 15 fontért egy könyvet venni Bristolról. A kapitalásta hajlam itt elég jól érezhető volt, ugyanis egy sima 10 lapos kis füzet 3 font, amiben néhány képpel és 3 mondattal bemutatják, hogy mit érdemes megnézni. Aki ennék egy kicsit is többre kíváncsi, az 10-12 font alatt nem talál semmit... (A többi szokásos giccsről és gagyiról már ne is beszéljünk. :) )

Közel 20 fonttal szegényebben és nem egészen őszinte mosollyal az arcomon távoztam az üzletből és csak remélhetem, hogy nem bánom meg a könyv megvételét. (Update: eddig nem bántam meg, bár még csak a 10. oldalon tartok. :) )

2 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://smalladventuresofmylife.blog.hu/api/trackback/id/tr822182506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Švejkyně 2010.07.28. 17:43:38

Hajrá, hajrá, jó a blog! Jó a sablon meg a fejezetek:P

Sütke 2010.07.28. 20:09:44

Vajon ebben a környezetben mit takar az, hogy szerdán du./este "angoloztál"? :)
süti beállítások módosítása