HTML

Kalandjaim Bristolban

Egy hónapos bristoli nyelvtanfolyamom története.

Friss topikok

Linkblog

2010.08.01. 11:04 Arwald

6. fejezet, melyben teljesen elkurvul.

Ricsiékkel még vasárnap megbeszéltük, hogy ők sajnos nem tudnak jönni Bristolba, ezért az egyetlen lehetőség a találkozásra, ha én megyek. Ezt szívesen is tenném, de elég riasztóan hatott a 4 órás vonat (átszállással) vagy az 5-5,5 órás busz út (mindig rá kell jönnöm, hogy azért, mert nálunk kis túlzással szinte minden 3 órán belül van vonattal, itt nem :) ). Raádásul drága és mivel hétvégén ők dolgoznak, ezért mindenképpen úgy kéne mennem, hogy a hétfőt ott töltöm. Annyiban maradtunk, hogy ezt még át kell gondolnom és beszélek a sulis rendezvényszervezőkkel, hátha tudnak valami olcsóbb megoldást.

Kedden végre lejutottam a rendezvényszervezők irodájába, ahol némi tanakodás után sem lettem okosabb. Semmi érdemlegeset nem tudtak mondani, csak hogy a busz szokott olcsóbb lenni, nézegessem a National Express-t, ők most 30 fontért látnak utat, csak oda... Ezzel lettem sokkal előrébb...

Lelombozottságom némileg oldandó, elindultam a bristoli sci-fi üzletet, a Forbidden Planet helyi üzletét megkeresni, mivel kéne néhány könyv, ami Magyarországon nem kapható. Az üzlet egész jó, viszonylag nagy könyvválasztéka van és minden kapható, amit - ha nem rajongó - az ember amúgy tökéletesen feleslegesenek talál, gondolok itt olyan alkalmi vételekre, mint az 1:1 arányú alien-maszk 2.500 fontért vagy 1:4 nagyságú vasember figura 1.500 fontért. :) A keresett könyveket végül nem találtam, csak egyéb műveket a szerzőktől és mivel a pontos angol címekre nem emlékeztem, ezrért inkább az eladókat sem vegzáltam vele. Nem akartam úgyjárni, mint Shakespiare Viharjával... :)

Szerdán úgy döntöttünk a csoport jó részével, hogy az órák után közösen megnézzük az SS Great Brittant, Brisolt egyik büszkeségét, a világ első propelleres gőzhajóját. Bristolban készült az 1.800-as évek közepén és gyönyörűen fel van újítva, egy külön dokkban áll a kikötőben. Mivel a többiek nem akartak gyalogolni, ezért lazák voltunk és komppal mentünk. A pénztárnál aztán hamar lelombozták a lelkesedésünket, mikor közölték, hogy egy óra múlva zárnak, a tárlat/hajó teljes  bejárásához pedig kb. 2 óra szükséges, szóval gondoljuk át, hogy be akarunk-e menni, mert záráskor kiterelnek mindenkit. Mivel diákkal is 10 font a belépő, ezért inkább szanáltuk. "Majd pénteken, akkor lesz elég időnk." 

Ezután elindultunk megkeresni a Cabot Tower-t, amit még 1643-ban építettek, hogy szemmel tarthassák az ellenséges csapatokat (ekkor zajlott az angol polgárháború) és a tüzeket. Ez persze a folyó túloldalán van, híd mindkét irányban csak fél óra gyaloglásnyira, így ismét komp. Hosszas séta után megtaláltuk a tornyot, ami egy dombon van a város közepén és nagy park veszi körbe. A szerencsénkre jellemző, hogy ez nem be volt zárva, hanem le volt zárva... A toronyhoz ugyanis már legalább 100 éve nem nyúltak így kicsit rossz állapotban van, konkrétan életveszélyes. A helyreállítás 400.000 fontba kerül, örömmel tudatták a jó hírt több táblán, hogy a fele már megvan... :) (lehet itt is választások lesznek ősszel...). Szóval a szerdai nap kettőből semmi. Inkább haza is mentem.

Otthon aztán láttam Ricsiék levelét, hogy segítendő a döntéshozatalt, állják a  brightoni út felét. Rövid skype-os beszélgetés után megvettem a jegyet. Sajnos csak kártyával lehet fizetni és a jegyeket az automatából felvenni is csak azzal lehet, amivel megvettem.Így nem túl jó árfolyamon terhelték a kártyámat... De legalább simán ment, minden probléma nélkül. Ezek után csütörtökön végre eljutottam Primarktba, ahonnan végül 2 inggel távoztam. Észre se vettem és már vége volt ennek a napnak is. :)

Péntek lévén megvolt a második Lecture Studies óránk, melynek keretében egy adott témáról szóló előadást hallgathatunk meg. Ez első az agyról szólt, ami mindenki számára egyformán érhető volt, hiszen a latin nevek, angolul is latin nevek... Viszont az e-heti már Barbadosról szólt. Az egyik tanár, Andy tartotta, aki félig barbadosi. Érdekes jól összerakott anyag volt, a végén még solo calipso táncot is tanultunk. Itt azért remekül megmutatkozott a különböző nemzetek vérmérséklete: a spanyolok első szóra kint voltak az első sorban, persze én is és az oroszoknak sem kellett kétszer mondani. A kínaiak, taiwaniak, franciák mind ülve nézték...

Óra után ebéd a főtéren. A hétvégén rendezik a helyi Sziget Fesztivál megfelelőjét, így rengeteg árus és zenei sátor van a város több pontján. Az egyiknél találtam sült kolbászt, ami marhából és báránybók készült és egy baquette-be rakják bele, utána kecsáp, mustár izlés szerint. Vettem is egyet gyorsan, szolíd 4 fontot kértek érte... Külön mókás, hogy a város több pontján van elveszett gyerekek sátra. Itt lehet érdeklődni, ha valaki több gyerekkel indult el, mint amennyivel aktuálisan rendelkezik. Miután hozzáláttam kis szendvicsemhez észre vettem egy kb. 5 éves kislányt, aki láthatólag nagyon kétségbe volt esve, mert senki ismerőst nem látott. Könny szökött a szemembe. Na nem azért, ennyi emberség szorult belém, hanem most értem a mustáros részhez, ami nagyon nem olyan mint nálunk. Kegyetlen erős. Olyan, mint mikor a szénsav felszáll az orrodba, csak ez csíp és mar és ez minden falatnál előlről kezdődik. Bőgve ettem a mega szendvicset... :)

Ezek után elmentem felvenni a jegyeket. Legnagyobb meglepetésemre nem kettőt, hanem hetet (7-et) adott az automata. Fogalmam sincs miért kell ennyi, de inkább több legyen, mint kevesebb. :) Visszafelé még megnéztem a Saint Mary's Redcliff templomot. Kivülről nem tűnik valami nagyszámnak, mert elég mocskos a körülötte lévő nagy forgalom miatt. Bent azonban gyönyörű, mai napig működő templom, amit kicsit múzeumnak is használnak, ugyanis bemutatják az elmúlt 1.000 évben a templomhoz kötődő híresebb személyeket is. Pl. a mai napig itt őrzik a John Cabot által 1497-ben, Amerikai felfedező útjáról visszahozott bálna csontot. Ezeket leszámítva számomra a templom, azért volt érdekes, mert remekül mutatja, hogyan nézhetne ki egy magyar templom, ha nincs a török kor. Rengeteg több száz éves sírkövet lehet felfedezni a padlóba ágyazva, akik a város egykori prominens emberei voltak és mivel sohasem rabolták ki a templomot, ezért mai napig háborítatlanok.

Visszaérve a suliba összefutottam egyik csoportársammal, aki gyorsan megtudakolta, hogy nem lenne-e kedvem a hétvégén valahová elutazni Bristolon kívül. Mondtam, hogy benne vagyok, de nekem csak a szombat jó. 2 órás tanakodás és keresgélés, jegyár nézegetés, tervezgetés és a szerda esti jegyvásárláson felbuzdulva, hirtelen ötlettől vezérelve vettünk 2 jegyet Cardiff-ba, Wales fővárosába, mondván ott van egy kastély, amit érdemes megnézni. Ezek után már elég érdekes hétvégének néztem elébe... :)

Szólj hozzá!

Címkék: bristol


A bejegyzés trackback címe:

https://smalladventuresofmylife.blog.hu/api/trackback/id/tr82190686

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása